A DELPHI detektor a CERN-nél: a TPC (nyomdetektor) elhelyezése a kaloriméterek belsejébe.
Valamilyen anyagon végighaladó töltött részecske kölcsönhat a számtalan elektronnal. Az eredeti részecske energiájának egy kis része átadódik az elektronoknak, amelyek kilépnek az atomból, ahol addig be voltak zárva. Ezeknek a szabad elektronoknak a megfigyelése megmutatja, hol haladt át az eredeti részecske. Elég sok ilyen pont meghatározása a részecske pályájának pontos meghatározását eredményezi.
A legtöbb modern részecskekísérletben több részecskecskedetektor dolgozik együtt. Ezekben a detektorok gázt tartalmaznak, amelyben a részecskék ionizált nyomot hoznak létre, azaz negatív elektronokat és pozitív ionokat. Az ionizáció vagy a gáztartomány vékony fémszálain gyűlik össze, vagy az elektromos tér kivezeti a gáztartomány szélére, ahol vékony fémszálakon gyűlik össze elektromos impulzust eredményezve. A fémszál helyzetéből és az elektron mozgásának idejéből meghatározható, hol haladt át a részecske. Több ilyen pontból meghatározható a részecske pályája. Gyakran az ionizációt fémszálak helyett fémlapokon fogják fel. A DELPHI kísérletben a legtöbb nyomjelző detektor az előbb leírt módszeren alapuló driftkamra.