Egy töltött részecske keresztülhaladva az anyagon
kölcsönhat a számtalan elektronnal. Az eredeti részecske energiájának
egy kis része átadódik az elektronoknak, amelyek kilépnek abból az
atomból, amelyhez az ütközés előtt kötve voltak. Ezeknek a szabad
elektronoknak a megfigyelése megmutatja, hol haladt el az eredeti
részecske. Sok ilyen pont megfigyelése a részecske pályájának pontos
meghatározását jelenti.
|
A
legtöbb modern részecske kísérlet több nyomdetektort foglal magában.
Ezek a detektorok gázzal töltött tartályokból állnak, amelyekben a
részecskék ionizált nyomot hagynak: például negatív elektronokat és
pozitív ionokat. A töltött részecskéket vagy egy vékony vezetéken
gyűlik össze a gázban, vagy az elektronokat elektromos térben kivezetik
a gáztérfogat szélére, ahol vékony fémvezetéken gyűjtik össze, mely
elektromos impulzust eredményez. A fémszál helyzete és a megmért
vándorlási idő meghatározza, hol haladt el az eredeti részecske.
Sokszor inkább kis lemezeken fogják fel a töltött részecskéket vezeték
helyett. Az eltalált lemez és a vándorlási idő megad egy helyet a
térben, ahol a részecske elhaladt. Több ilyen pont szükséges ahhoz,
hogy meghatározzuk a részecske pályáját. A DELPHI-ben a legtöbb
részecskedetektor különböző típusú driftkamra.
|