A négy alapvető kölcsönhatás mindegyikét egy csatolással jellemezhetjük, amely az erősségét meghatározza. A leggyengébb a gravitációs erő a G csatolással. Az elektromágneses kölcsönhatás csatolását -val jelöljük, az erős kölcsönhatásét pedig -sel. Ezek a csatolások, amelyek meghatározzák a különböző kölcsönhatások és folyamatok erősségét, a természet legalapvetőbb fizikai paraméterei közül valók.
Az megsemmisülése során, ha az ütközés magas energiája hadronná alakul az többnyire két ellentétes irányú részecskezáport hoz létre. Ez a Z részecske keletkezésével kapcsolatos, amely később egy kvarkra és egy antikvarkra bomlik. Ezek a kvarkok nagy sebességgel távolodnak egymástól, de 1 fm (1 fm = m) körüli távolság felett az erős kölcsönhatás megakadályozza, hogy az egyes kvarkok távolabbra kerüljenek egymástól. Ehelyett újabb kvark és antikvark párok keletkeznek. Ez a folyamat végül egy részecskezáport hoz létre, mely főként az eredeti kvarkkal és antikvarkkal megegyező irányban mozgó mezonokból áll. (A mezon olyan részecske, amely egy kvarkból és egy anti-kvarkból áll.) Ezeket a részecskezáporokat nevezzük elfogadott rövid angol nevükön jeteknek (ejtsd: dzset).
Egy ábra egy két-jetes eseményről
Néha egy nagy energiájú gluont bocsájt ki az egyik kvark. Ekkor ez a gluon is részecskezáport, azaz jetet hoz létre. Ez vezet a tiszta 3 jetes eseményhez.
Akár mind a két kvark kibocsájthat egy nagyenergiájú gluont, ekkor 4 jetes esemény jön létre. Annak a valószínűsége, hogy ez történik nagyon kicsi az előbbiekhez képest.
A több jetes esemény a gluon és az erős köcsönhatás létezésének bizonyítéka. Ezeknek az eseményeknek az aránya közvetlenül függ az erős kölcsönhatás csatolásától.
Határozzuk meg a kvark eseményekben a jetek számát! Számoljuk meg mennyi:
Határozzuk meg a a több jetes események arányát! Határozzuk meg a három jetes és két jetes események hánydosát, hogy megkaphassuk az erős kölcsönhatás csatolását - az erős kölcsönhatás leírásának egyik legfontosabb paraméterét!
A 91 GeV energiájú ütközések nagyjából 70%-ában kettő vagy több jet jön létre. A két jetes események a két kvarkra (kvarkra és antikvarkra) vezethetőek vissza; a három jetes események pedig a két kvarkra és egy gluonra, ahol az egyik kvark bocsájtotta ki a gluont. A gluon kibocsájtás erős kölcsönhatásban történik, emiatt a gluon keletkezése arányos az erős kölcsönhatás csatolásával, -sel. Tehát, ha megszámoljuk a két és három jetes események számát, akkor a következőképp határozhatjuk meg -et:
A részecskejetek száma függ a jetkereső programtól és attól a felbontási paramétertől is, amely meghatározza, hogy milyen közeli részecskenyomokat soroljunk azonos jetbe.
A két és három jetes események száma függ a jetkereső program felbontási paraméterétől (), amely azt jelenti, hogy a konstansnak különböző értékei lesznek a különböző értékei esetén. A függése a -től a következő ábrán látható.
Az eseménynézőben a felbontási paraméter értéke =5 GeV/c. A kísérlet végrehajtásához meg kell számolni a három-jetes és két-jetes események számát, meghatározni a hányadosukat, leolvasni a konstans értékét, majd ezekből kiszámolni az erős kölcsönhatás csatolását. Az RELATÍV hibája kiszámolható a következőképpen.
További olvasmányok:
[1]Ann. Rev. Nucl. Sci. 31 (81) 231
[2] Phys. Rev. D40 (89) 1385
valamint
[3]Phys. Lett. 89B (79) 139
[4] Z.Phys. C6 (80) 235
[5]Phys. Lett. 91B (80) 142
[6] Phys. Lett. 94B (80) 437
[7]Phys. Lett. 97B (80) 459
[8] Phys. Lett. 108B (82) 63
[9]Phys. Lett. 110B (82) 329
[10] Phys. Lett. 119B (82) 239
[11]Phys. Rev. D28 (83) 228
[12] Phys. Rev. Lett. 50 (83) 2051
[13]Z.Phys. C26 (84) 157
[14] Z.Phys. C25 (84) 231
[15]Phys. Rev. D29 (84) 580
[16] Phys. Lett. 138B (84) 311
[17]Phys. Rev. D31 (85) 2724
[18] Phys. Rev. Lett. 54 (85) 1750
[19]Phys. Lett. 180B (86) 181
[20] Phys. Lett. 199B (87) 291
[21]Phys. Lett. B215 (88) 175
[22] Phys. Lett. B252 (90) 159