A J/ψ részecske felfedezése

Samuel Ting és munkatársai a proton--proton ütközések során keletkező elektron--pozitron párok keletkezését tanulmányozták. Amikor a keletkezett e⁺e^- pár tömege 3097 MeV volt, az észlelt reakciók ("események") száma sokkal magasabb volt a vártnál. Rezonancia jött létre. Az események számának eloszlása az e⁺e^- rendszer tömegének függvényében egy tisztán kivehető csúcsot mutatott a 3097 MeV tömegnél. Az ezt okozó új és az eddig ismert legnehezebb részecskét ez a csoport J-nek nevezte el.

Burton Richter és munkatársai elektronnyalábot ütköztettek pozitronnyalábbal és az ütközés során keletkező hadronok számát tanulmányozták. Amikor az elektron- és a pozitron nyaláb energiája külön-külön 1, 55 GeV volt, a keletkező hadronok száma százszorosára növekedett. Az események számának eloszlása -- ahogy az alábbi ábrán is látható -- tisztán kivehető csúcsot mutatott (rezonancia), amikor az e⁺e^- rendszer tömege 3,1 GeV értékû volt. Az új részecskét ez a csoport ψ-nek (pszí-nek) nevezte el.

A mai elnevezés J/ψ.

[főoldal]     [kvarkok]     [leptonok]     [erők]     [az anyag belsejében]