Amikor a LEP 1989-ben elindult a Z-bozon-rezonancia megmérése volt az elsődleges célkitűzés. Néhány lázas hét során megmérték a Z részecskék keletkezési valószínűségét az ütköző részecskék energiájának a függvényében. A Z részecske rezonanciagörbéjének a szélességéből a bomlási csatornák számára és ezáltal a kvark és leptoncsaládok számára lehetett következtetni.

(A szélességet az úgynevezett félértékszélességgel mérjük. Ezen a görbe szélességét értjük a maximumhoz képest feleakkora értéknél. Például a felső görbe maximuma 34nb, akkor a 17nb értéknél kell nézni a szélességet.)

A hír gyorsan elterjedt és egy hét múlva azt lehetett olvasni az újságokban, hogy a természet alapvető építőkövei hat kvark és hat lepton (és ezek antirészecskéi), és még egy hét múlva a tudományos folyóiratokban olvasható volt, hogy a könnyű neutrínók száma és így a családok száma 3,1±0,2. Nincs több kvark és lepton, mint amit jelenleg ismerünk. A neutrínók számát 2,99±0,01-nek mérték. Annak az oka, hogy ez a szám bármely szám lehet (nem csak egész), hogy lehetnek más nem ismert részecskék, amelyek gyengébben hatnak kölcsön, mint a neutrínó.

[főoldal]     [kvarkok]     [leptonok]     [erők]     [az anyag belsejében]